Csutortok, T-1. Adam koran el, Anikoert Ildi jon. En alhatok meg egy kicsit, de nem sokaig, mert mara nem lustalkodas van tervbe veve. Ellenben vissza akarok menni Bur Dubai-ba, ahol eddig csak sotetedes utan jartam.

Miutan osszepakolom a strandolashoz szukseges cuccokat elindulok. Van terkepem es mar amugy sem teljesen ismeretlen a kornyek, ketsegem sincs, hogy ne talalnek vissza. Gond nelkul erek oda, a parkolas azonban - mint este - most is lehetetlen kuldetesnek tunik. 10 Dirhamert orankent lehet parkolni, de ez irrealisan sok. Kanyargok a szuk utcakban, szabad parkolohelynek nyoma sincs. Ahogy fordulok jobbra-balra, egyszercsak az utamba kerul nagymama egy szep nagy parkolohaz, ahol emberi aron - 3 Dirhamert orankent - lehet parkolni. Behajtok hat iziben es felmegyek a nyolcadik szintre, ahol ket orara magara hagyom huseges "paripamat".

Ez ido alatt korbejarom a Souk-ot, megnezem a tukmalos arusok portekait, majd vizre szallok es atkelek a Dubai Creek tulpartjara. Ott is korbenezek, fotozgatok kicsit, majd - egy ambra allomasra erve - visszafele veszem az iranyt.  A folyon atkelve latni a hajokat lelekvesztoket, amikkel a tomenytelen mennyisegu arut hozzak Pakisztanbol es Indiabol. Meg a kikotoben sem szivesen lepnek a fedelzetukre, nemhogy hajozni merjek veluk a nyilt vizeken.

Miutan partot er a hajo, visszamegyek kicsit alkudozni a bazarba. Van, ahol nem akarnak eladni semmit sem, de van ahol szerencsevel jarok. Visszamegyek a parkolohazba az autoert, majd elindulok a Jumeira Roadon a Umm Suqeim fele. Ahogy haladok kifele, szep lassan beall a forgalom. Itt ez eleg gyakran megesik, de - turelmes tipus leven - nem idegesitem fel magam. Amde az egyik piros lampanal, allok gyanutlanul a savomban, jobb labam a fekpedalon, egyszercsak erzem, hogy belemjottek hatulrol. Ujszeru volt az elmeny, megis tudtam mirol van szo. Felve nezek bele a tukorbe, hogy "csak nehogy lokal legyen a vezeto", mert akkor ugyis en leszek a hibas. Hiaba, a logika es fizika itt mit sem szamit, ha helyi - szuletett emiratusi - barmelyik balesetben resztvevo fel, akkor rendszerint csak a masik lehet a baleset okozoja. Esetemben a masik fel "szerencsere" indian. Kiszallok, kiszall o is, nezem az auto hatuljat, majd az ovenek az elejet. A Land Rover vonohorga a Toyota kisbusz muanyag lokharitojaban. Nekem semmi bajom, neki "It's ok, it's ok...". Rendort nem hivunk, nekem semmi bajom, neki elfogadhato a kara. Visszaulunk, megyunk tovabb, mintha mi sem tortent volna.

Uticelom a Mall Of The Emirates, merthogy van meg valami, amit allitolag ott tudok beszerezni. Igy is van, a "dolog" beszerezve. Hivom Adamot, hogy akkor el tud-e szabadulni hamarabb, mint ahogy azt reggel emlitette. El tud. Megyunk a strandra, ott talalkozunk. Kicsit meg van fazva, ezert csak a parton kuralja magat, en viszont bemereszkedem a vizbe nehanyszor. Fel hat fele elindulunk, o Anikoert, en haza zuhanyozni.

Nem sokkal azutan, hogy kijovok a furdoszobabol, hivnak az esti program kapcsan. Ugy dontunk legyen otthoni vacsora - amugy is unom mar a sok plazakajat. Amig ok bevasarolnak, nekilatok jelen poszt megirasahoz. Megjonnek Adamek, majd 20 perc mulva a vacsora is elkeszul. Eszunk egy jot, majd ki-ki csinalja a maga dolgat. En blogot irok.

A holnapi programot illetoen meg nincsenek terveink - legalabbis nekem nincsenek. Szombaton Abu Dhabiba megyunk a Red Bull Air Race-re, vasarnap reggel pedig repulok haza.