Pentek, munkaszuneti nap. Mivel a tegnapi strandolas jol sikerult, delelott ismet azzal kezdunk. Egy ora korul hazafele vesszuk utunkat, mert delutan 3-kor a kozeli benzinkuton van talalkozonk a sivatagi turank tobbi resztvevojevel. Mi ketten megyunk Adammal, Aniko kesobb csatlakozik hozzank - egyeb elfolgaltsaga leven. Jonnek meg nehanyan Abu Dhabibol, koztuk magyarok, egy helyi srac, Mohammed es vele egy lany Uj-Zelandrol. Megtankoljuk az autot, telipakoljuk a hutotaskat, majd elindulunk. Az alabbi kepen a Dubai Bypass Road lathato. Igen-igen, 2 x 7 sav es alig hasznaljak es na es persze ez is vegig ki van vilagitva, ugy mint az itteni utak 99%-a.

Turanknak ket celja van. Az elso, egyfajta oromautozas a homokduneken, a masik talalni egy helyet, ahol megsuthetjuk a vacsorankat, az elore bepacolt husokat es a hozzavalokat.
A homokduneken valo autozas leirhatatlanul jo elmeny, remek moka. Neha ugyerzem, az auto a fizika torvenyeit meghazudtolva kepes csak "talpon" maradni. A V8-as motor tobb, mint elegendo, hogy a legnagyobb dunekre is feljussunk, majd - annak tetejen atbukva - lenezzunk, mi var rank a tulso felen. Hallok anekdotakat, vicces es kevesbe mokas borulasokrol, balesetekrol, "mentoakciokrol", amikor Adamek masokat huztak ki a homokbol. Nem hiaba, a Land Roverek itt ilyen korulmenyek kozott is megalljak a helyuket.
Meglepo modon a - varosi terepjaronak tuno - Toyota is kepes kovetni a ket Landyt. "It's all about the driver." - hangzik el.

Miutan kiautokaztuk magunkat, keresunk egy tuzrakasra idealis dunet, ugyanis a megszokott helyen egy masik csapat tanyazik. Kipakolunk, felallitjuk a szekeket es elokerulnek a sorok, a ciderek es a trukkos narancslevek a hutoladakbol. Tuzet rakunk es elkezdjuk melegiteni a faszenet a grillhez. Kozben telefonal Aniko, hogy vegzett, csatlakozna es elhozna azt a par dolgot, amit "barki elhozhatott volna, de senki sem tette".
Adam lemegy erte az aszfaltutra, mert barmilyen jo is a Subaru, megiscsak egy szemelyauto. Par perc mulva jonnek is vissza, veluk van Jim Beam baratunk is.

Adam osszeszereli a grillsutot, beleteszi az "elomelegitett" faszenet, majd rakerulnek a kulonbozo pacolt marha es barany husok ("on a steek!"). Nehany perccel kesobb mar eszunk is, a kulinaris elmeny magaert beszel. Kesobb jon a kukorica es a hejjaban sult burgonya, no meg meg egy adag hus. Italkeszletunk is fogy szepen, mindenki jol lakik. Meg egy ideig beszelgetunk, aztan elindulunk az aszfaltut iranyaba. Ott visszakerul a szukseges nyomas a gumiabroncsokba, majd kiprobaljuk Mohammed autojat. A Land Roverhez kepest, alacsonyan van az ules, nem latni ki belole rendesen, amugy jo kis auto, bar penzt, nem adnek erte. Ezek utan elvisszuk Adam autojat egy korre, terepen meg nem vezettem. Eddig. Persze mindketten tudjuk, hogy meg mindig nem.
Mindenesetre ez eddig a legjobb program, amiben reszem volt az elmult kozel ket het alatt.

Miutan minden auto visszanyerte a varosi kozlekedeshez szukseges kereknyomast, elbucsuzunk es elindulunk vissza a varosba. Otthon pillanatok alatt elalszunk.
Remek nap volt a mai.