mackievics

Boldog szulinapot Agika!

Ruhaim osszekeszitve, a borond ures bendojet mutatva a kulvilagnak fekszik a szoba kozepen. Nem veletlen tehat, hogy bar koran, de raerosen kezdodott a szerda. Ha nem is aludtunk elozo ejjel 10 orat, de valahogy meg sem ereztem faradtnak magam. Nem ugy Agi, kinek lelki szemei elott egy hosszantarto, kiados alvas lebegett, remelhetoleg valamikor a kozeljovoben. (Remelem tenyleg lesz ra mod, hogy kipihenje magat vegre. Rajtam nem fog mulni.)

Nem sokkal nyolc ora utan Agi el. En be a zuhany ala, de meg elotte egy last minute egyeztetes a repteri traszferert felelos edesapammal. Haromnegyed kilenc korul ertek at szuleim. 2 perc alatt bepakoltuk a borondot, majd merlegeles. 26 kg. 20 kg a megengedett. Az a 6 kg, pedig nagyon draga 6 kilo, merthogy hivatalosan 180 Euro az ara, hogy az is rajta legyen a gepen.
Enyhe panik, majd valsagkezeles elokeszites: ha a szukseg ugy kivanja, teremtenem kell egy 6 kilos kezipoggyaszt. Ez persze csak latszolag tunik egyszerunek. Mindenesetre egy nagyobb  valltaska is utitarsunkka szegodik, hatha pont arra lesz szukseg.

Negyed tizkor irany az auto. Borond be a csomagtartoba. Bucsuzkodas anyuval, o ugyanis nem tart velunk. Par perccel kesobb, mar uton vagyunk Becs fele.

A varosbol kikerulni 20-25 perc, utana az M1-esen sima az ut a schwechati repterig, ahova a becslesnek megfeleloen del elott megerkezunk. Terminal 1, Emirates Check-in.

A check-inre egy negyed orat meg varnunk kellett: jottek az Emirates nepek, rendbeszedtek a pultokat, ide-oda adogattak az etikett szalagokat, amiket a borondokre ragasztanak az utas nevevel. Nekem igazabol csak a csomagomat kellett feladnom, a check-int elozo delutan mar elinteztem a neten. Az ilyen lelemenyes utazok kulon pultot kapnak, ahol csak a csomagot tudjak feladni. Nos, ennel a pultnal ult az ember, akit meg kellett gyoznom, hogy marpedig az en borondom nem nehez, ha pedig netan megis az lenne, akkor is rajta kell lennie a gepen, anelkul, hogy barmifele fizetoeszkozt adnek at neki e celbol. Viszonylag messzirol ki lehetett szurni, hogy nemi identitastudataban nem 100%-os emberunk, ertsd: melegseg aradt belole. A pulthoz lepve mar tudtam, ha valaki rendelkezik a celom eleresehez szukseges joindulattal, akkor az o. Borond fel a merlegre, utlevel, repjegy, beszallokartya, vizum a kezebe. Kozli, hogy 20 kilogramm a megengedett es, hogy fizetnem kell. Kerdem, mennyit. Kerdesre furfangosan kerdessel felel: van-e kezipoggyaszom? - Dehogy, nem, nekem? Soha nem is volt. Semmi? - kerdezi. Semmi - hangzik a valasz szemrebbenes nelkul. Majd kozli, hogy rendben, igy jo lesz a 26 kg is.
Gott sei Dank.

Visszakiserem aput az autohoz, elbucsuzom tole, majd bevettem magam a surube. Mivel a gep indulasaig meg 3 ora volt hatra, volt idom koruljartni ezt az amugy sem tul nagy repteret. De ra kellett jonnom, hogy meg mindig csak az iranyitotorony tetszik az egeszbol.

Harom ora elott nehany perccel kezdodott a boarding, ami jelen esetben azt jelentette, hogy atvilagitottak a kezipoggyaszokat, ellenoriztek az utlevelet es a beszallokartyat, majd betereltek mindenkit abba a varoterembe, ahol a gephez vezeto folyoso talalhato. 20 perccel kesobb, megkezdodott a tenyleges beszallas:

"Women, children, Red Indians, spacemen and a sort of idealized version of complete Renaissance Men first!"

A gep 15.55-kor kezdte meg "taxiutjat" a kifutopalya fele. Nehany perccel kesobb mar a levegoben voltunk egy Boeing 777-300ER tipusu gep fedelzeten. A geptipusrol erdemes tudni, hogy 2004-ben kerult forgalomba a korabbi 767-300ER tipus utodakent. Ennek megfeleloen tagas es igencsak korszeru. Az elso osztalyon akar vizszintes helyzetbe allithato borfotelek, es zavarba ejtoen nagy LCD kijelzok, kulon wireless iranyitokonzollal. A turista osztalyon minden utasnak szinten kulon kijelzo az elotte levo ules hattamlajaba epitve, mellekelve a taviranyitot, ami egyben telefon, jatekkontroller es billentyuzet, masik oldalan pedig univerzalis taviranyito.
Az utazokozonseg irdatlan mennyisegu szorakozasi lehetoseg kozul valaszthat. Nezhet filmet, tv musorokat, hallgathat zenet es radiot, ujsagot olvashat, emailt es sms-t irkalhat szeretteinek es nem utolsosorban klasszikus Atari es egyeb jatekokkal utheti el az idot. Mindezek mellett persze nyomon lehet kovetni a gep utjat a terkepen, na es lehet penzt kolteni egy webshop-szeru kepzodmenyben.

A felszolgalt etel es italvalasztek szinten hibatlan. Ezt bizonyitando az alabbi etlap, merthogy az Emiratesnel az is van.

Az ut kicsit tobb, mint hat ora volt, a landolas pedig mintaszeru. A gep az Emirates legitarsasag kizarolagos 3-as szamu terminaljara erkezett. Itt szembesultem vele, hogy a penz hianya itt semminek sem all az utjaban, mert ha itt valamibol nagyon sok van, akkor az a penz. Gigaszi belso ter, hatalmas vizesesfallal a rozsdamentes acel liftek arnyekaban. A ter leirhatatlanul nagy, az ember szinte eltorpul a 30-40 meter magas egylegteru csarnokban, melynek mennyezetet hofeher oszlopok sora tartja a magaban.

Az orszagba valo bejutas utja nehany feher haloinges suhanckinezetu hivatalnokon keresztul vezet. Passport control. Megkerdeztek, honnan jottem, eloszor vagyok-e itt, hol fogok lakni, meg tudom-e adni annak a szamat, ahol lakni fogom, stb... Biztos jol valaszoltam a kerdesekre, mert vegul beengedtek az orszagba. Ezt kovetoen megkezdodott a kilometeres seta a futoszalagig, amire a poggyasz kerul ki a gep gyomrabol valo kipakolast kovetoen. Valamit nagyon tudnak a csomagkezelok, mert mire odaersz, mar ott a csomagod. Nem kell hosszu perceket varni, mire feltunik az elso borond a futoszalag elejen. Innen irany a Duty Free, ugyanis a fules szerint, ennel egyszerubben alkoholhoz jutni nem lehet Dubaiban. Jagermeister, Jim Beam, Bacardi, es nemi sor, a szemelyzet rendkivul segitokesz. Alig, hogy leemeltem a polcrol az uveget, mar jott oda valaki, hogy majd o odaviszi a kasszahoz en csak nezelodjek tovabb. Irany a kijarat, ahol mar varnak.
Utkozben meg elkerulok ket financot, akik dolguk vegeztevel mar csak egymassal beszelgetnek es meg veletlenul sem szeretnek kipakolni a disznotorost, meg a fustolt sonkat a borondombol.

Autoba be, egyesbe be, parkolohazbol ki. Irany az International City, ahol lakni fogok a kovetkezo par hetben. Utkozben epitkezesek, meg tobb homok es nem gyenge kozvilagitas. Az utak jo minoseguek, itt egy alacsonyabb rendu ut is ketszer ket savos. Aniko megemliti, hogy a munkahelyere pl. 6 kulonbozo ketszer 5-6 savos uton is el tud jutni. Nem hiaba, epitett varos. Es penz is jut mindenre.

A lakasba erkezve, tudatom a hozzam kozelallokkal, hogy megerkeztem es minden rendben. Meg nehany oran keresztul beszelgetunk, majd lefekszem aludni.

Evek ota beszelgetunk Adam baratommal, hogy ideje lenne meglatogatnom oket Dubaiban, de egeszen eddig erre nem kerulhetett sor. Tavaly, Adam es Aniko eskuvojet kovetoen vegul megbeszeltuk, hogy marpedig iden tavasszal mennem kell. Meg is egyeztunk egy marcius vege es aprilis eleje koruli idopontban, amikor meg nincs elviselhetetlenul nagy hoseg, ugyanakkor a tenger vize mar alkalmas a furdesre.

A megbeszelt dolgok ugye mindaddig csak szavak maradnak, amig valamilyen tett nem tarsul hozzajuk. Esetemben a repulojegy megvetele volt az elso konkret cselekedet, ami utan mar magam is elhittem: szabadsagra megyek.

Mivel a tavalyi szabadsagkeretem kb 70%-a megmaradt az ev vegen, kulonosebben nem volt nehez elfogadtatni a munkahelyemen, hogy marpedig en most kiveszem a rendelkezesre allo szabadnapjaim jelentos hanyadat.

Mivel a vizum - kiallitasatol szamitva - 60 napon beluli belepesre jogosit, ezert nem kezdhettem el azonnal intezni, es "amugy is csak 3-4 nap, mig elkeszul" - mondtak.
Nyilvan nem igy tortent. Eltelt egy het, eltelt megegy, majd egyszercsak lett vizumom is.
A vizum maga elektronikus, nem kerul bele az utlevelbe, es a kedves utazo is csak egy webbongeszobol kinyomtatott "papirt" kap arrol, hogy az orszagba valo belepeskor jo esellyel nem fogjak visszaforditani a feher haloinges kreolboru kozszolgak.

Utasbiztositas nelkul szinten nem ajanlatos elindulni - raadasul amiota egy harmadik vilagbeli fejlodo orszag eves koltsegvetesevel vetekedo lakashitelt fizetek - nem volt kerdes, hogy a legmagasabb szintu es legkedvezotlenebb aru biztositasra van szuksegem.
Valamit valamiert.

A helyi fizetoeszkoz a Dirham. Egy Dirham arfolyamtol fuggoen 50-60 Forintnak felel meg, az Amerikai Dollart viszont fix arfolyamon valtjak Dirhamra es vissza. Biztos nem veletlen, gondoljunk csak arra hogy az olaj hordonkenti ara is Amerikai Dollarban van megadva.
Ugye mondanom sem kell, hogy a helyi fizetoeszkozt dollarra valtani is a "legjobbkor" sikerult. Kozvetlenul azutan, hogy mind a S&P, mind a Moody's leminositette kishazankat.
Ez van. IJTE. Ezt sorsolta a gep.

Mivel a beavatottak tudtak rola, hogy aprilis 1-en (igen, a kolteszet vilagnapjan) Dubaiba megyek meg is ragadtak az alkalmat, hogy a "Szallito" elvigye mindazt, amit el szeretnenek juttatni szeretett fiuknak/lanyuknak Budapesttol 4300 km-re. Igy kerult a borondombe  disznotoros, fustolt sonka, turo-rudi, es sok minden egyeb, ami itt nem beszerezheto.
Mivel tudtam, hogy 20 kilogramm a megengedett tomeg a feladott poggyasz eseteben, elore feltem, hogy tulsulyos lesz a borondom. Minden plusz kilogramm 30 Euroba kerul. Igazan barati. De ha Londonbol haza tudtam hozni egy 37 kilos csomagot ugy, hogy egy arva petakot sem fizettem ra, akkor csak meg fogom tudni oldani valahogy ez alkalommal is.

Mivel borondom terfogatanak nagy reszet az akkuratusan becsomagolt hasznos teher teszi ki, sajat erdekeimet kenytelen vagyok hatterbe szoritani. Azt a keves ruhanemut, amit viszek, eleg osszekesziteni, bepakolni raer reggel is.